KERESZTÚT

         Mária Alfonza anyával

 


 

 

   Bevezetö gondolat:

 

 

         Uram, ebben az órában, gondolatban követni akarlak keresztutadon.

   Annak idején Te magad szenvedted végig ezt az utat
   mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből.

   A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsad.

   Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért!
   Világosíts meg, hogy hibáimat felismerjem és leküzdjem azokat.

   Szent Keresztutad, amelyen most követni szándékozlak,
   legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája.

   Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává.

   Mária, szenvedésekben erős édesanyád, legyen kísérőm!
   Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját!

 

 

 

   1. állomás:   Jézust halálra ítélik 

 

      A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus újra megkérdezte:
      „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!”
      Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust.
(Mk 15, 3-5)


   „Szenvedésekben mindig lesz részetek.
   A Kálváriára vezető út a ti utatok, fel kell kapaszkodnotok a Kálváriára, hogy az égbe juthassatok.
   A legnagyobb kegyelem, amit az Üdvözítő egy léleknek adhat,
   ha méltónak találja arra, hogy lába nyomába lépjen.”
 
                                      (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   2. állomás:   Jézus vállára veszi a keresztet

 

Pilátus erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Ők átvették Jézust.17Maga vitte keresztjét,…
(Jn 19,16-17a)
 

   „Gyermekeim, Isten szolgálatában most minden nehéznek tűnik, és folyamatos a küzdelem,
   melyet gyakran nagyon nehéz megvívni, de legyen bátorságotok és gondoljatok utolsó órátokra,
   amikor majd azt kívánjátok, bárcsak mindent elviseltetek volna az Isten iránti szeretetből.
   Így semmiben sem fogtok hiányt szenvedni a tökéletesség útján, és végig kitartva, töretlenül haladtok azon.“

                                                                                                                                                (Mária Alfonza Anya gondolataiból) 

 

 

   3. állomás:  Jézus elesik a kereszttel 

 

Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
(V.ö. Iz 53,6)
 

   „Rendszerint Isten sok nagy próbatételt ró azokra a lelkekre, akiknek számos nagy kegyelmet szán.
   Semmilyen áldozat sem túl kemény vagy túl nehéz az olyan lélek számára, amely magát Istennek ajándékozta.”
                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                      (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   4. állomás:   Jézus anyjával találkozik

 

Jézus keresztje alatt ott állt anyja, ...
(Jn 19,25a)
 

   „Csodálatos jótétemény, hogy Máriánál találunk menedéket, és benne Édesanyánkat keressük és ismerjük fel.
   Az a lélek, amely őszintén akarja szeretni Máriát és utánozni őt erényeiben,
   közvetítésével mindent elér, amit csak kér.
   Mária nem tagad meg semmit, amit az ember bizalommal tár elé.”                                                          

                                                               (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   5. állomás:   Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

 

Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé.
Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.
(Lk 23,26)
 

   „Semmit se tegyetek azért, hogy az emberektől elismerést kapjatok.
   Azért cselekedjetek jót, mert Isten ezt akarja; arra törekedjetek,
hogy az Ő tetszését elnyerjétek, és csakis az Övét.
   Gondoljátok meg: az emberek felé Isten eszközei vagytok.”

                                                   (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

 

 

   6. állomás:   Veronika kendőt nyújt Jézusnak

 

Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak.
Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.
Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.”
(Iz 50,6-7a)
 

   „Amit a legkisebb nővéretekkel tesztek, azt fogják veletek is tenni.
   Ha minden emberben Istent szemlélnétek, akkor biztosan szeretetet éreznétek felebarátaitok iránt.
   Csakis Istent lássuk Istenben, Istent lássuk a felebarátunkban, Istent lássuk mindenben."  
                       
                                                                                                             (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   7. állomás:   Jézus másodszor esik el a kereszttel

 

 Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten,
és akit megalázott.
(Iz 53,4)
 

   „Tudom, hogy megfeszültök a szenvedésben, de szükség van a szenvedésre,
   mert általa szabadulunk meg önmagunktól, és válunk alkalmassá arra,
   hogy magunkat egészen Istennek ajándékozzuk.
   Ha elestünk, siessünk felismerni hibáinkat, valljuk meg azokat, tartsunk bűnbánatot és ismét keljünk fel.
   Isten azt kívánja tőlünk, hogy Vele azonosulva Hozzá hasonlóvá váljunk.

                                                                           (Mária Alfonza Anya gondolataiból) 

 

 

   8. állomás:   Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

 

Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –,

ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok. 
(Lk 23,27-28)
 

   „Nem Isten az, aki szenvedéseinket megnehezíti, hanem mi magunk, mivel nem vetjük alá magunkat akaratának,
   és mindig mást akarunk, mint Isten, és ezért szenvedéseink kemények és elviselhetetlenek.”                           
                                   
                                                                                                                  (Mária Alfonza Anya gondolataiból) 

 

 

   9. állomás:   Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

 

Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely!
De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied! 
(Lk 22, 42)
 

   „Semmi nem rendíti meg annyira a lelket, mint az, ha látja a másik szenvedő lelket,
   mely teljesen Isten akaratára bízza magát. A mennyországra gondolva erősödjön bátorságotok.
   A szentek is csak szenvedések és harcok árán váltak szentté.
   Csakis a szenvedés által nyílik meg az út számotokra az égbe.” 
                                                               
                                                      (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   10. állomás:   Jézust megfosztják ruháítól, és epével itatják

 

Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.
( Iz 50,7a)
 

   „Jó szívvel fogadjátok gyermekeim, a megaláztatást az apostolok példáján, akik örültek,
   hogy méltók lehetnek arra, hogy Jézus nevéért megszégyenítsék őket.
  Csak a belsőnkben megélt szenvedés adja meg Isten iránti szeretetünk értékét.”                

                                                                                          (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

 

 

   11. állomás:   Jézus rászegezik a keresztre

 

Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
(Iz 53, 5)
 

   „Türelmes és alázatos a szenvedésben a lélek, amikor Jézus szenvedésére tekint,
   ha Jézus embertelen kínjaira gondol, mert az övét könnyűnek fogja érezni.
   A szenvedő Üdvözítőt szemlélve járja át nyíl a szívünket, hiszen Ő ártatlan volt, mi pedig bűnösök vagyunk.”

                                                                                                                                            (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   12. állomás:   Jézus meghal a kereszten

 

 Jézus ekkor hangosan felkiáltott:
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”
E szavakkal kilehelte lelkét.
(Lk 23,46)
 

   „Milyen távol van a mi Isten iránti szeretetünk attól a szeretettől, melyet Ő tanúsított irántunk.
   Leszállt értünk a mennyből, nyomorult természetünket magára öltötte, vállalta értünk a szenvedést és a halált,
   majd megnyitotta számunkra a mennyországot – mindezt az irántunk való tiszta szeretetből cselekedte.
   Mi pedig panaszkodunk, ha szenvedésének kelyhéből néhány cseppet meg kell ízlelnünk.
   Gondoljuk meg, hogy egyes egyedül a kereszt vezet az égbe.”            

                                                      (Mária Alfonza Anya gondolataiból) 

 

 

   13. állomás:   Jézus testét leveszik a keresztről, és anyja ölébe helyezik

 

Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi,
Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.
Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.
(Lk 23, 50-53)
 

   „Mária sohasem fogja az imában hozzá küldött kérést visszautasítani.
   A maga idején meg fogja hallgatni, ha kitartóak vagyunk az imádságban.
   Mária iránti bizalmunk az ég kegyelme, melyért folyamatosan könyörögnünk kell.”          

                                                                                           (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   14. állomás:   Jézust sírba teszik

 

Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték.
Így szoktak a zsidók temetni.
Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s
a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.
Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust..
(Jn 19, 40-42)
 

   „Ha mindent nyugodtan és megadóan fogadunk Istentől, bármennyit kelljen szenvednünk,
   akkor jutalmunk is nagyobb lesz, mint amit a világ adhat.”                          

                                               (Mária Alfonza Anya gondolataiból)

 

 

   Befejezö gondolat:


      Kérlek Téged, Jézus Krisztusom, legyen a Te szenvedésed az én erősségem,
   mely véd, őriz, oltalmaz az élet nehézségeiben.

   Vérednek hullása legyen vétkem lemosója, halálod legyen örök dicsőségem,
   feltámadásod pedig táplálja bennem a reményt, hogy én is az örök boldogság részese leszek,
   ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

   Ámen.