Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek

Congregatio Sororum a Divino Redemptore SDR

 

 


Alfonza anya és műve


      A kongregációt Eppinger Erzsébet, szerzetesi nevén Mária Alfonza anya alapította 1849-ben Niederbronban, a franciaországi Elszász gyógyforrásairól ismert városkájában, Strasszburg közelében.

Erzsébet egyszerű gazdálkodó családban született 1814-ben, 11 testvér közül ő volt az első. A mélyen vallásos szülők korán megtanították a gyermekeket imádkozni, Istenben bízó, tudatos keresztény életet élni. Erzsébet lelkében mát öt éves korában mélységes részvét és szeretet ébredt a keresztrefeszített Megváltó iránt. Vonzó példa volt számára Avilai Szent Teréz imádságos élete és Liguori Szent Alfonz szeretete a szegények iránt.

Életfeladatára Isten a szenvedés iskolájában készítette fel. 17 éves korától háromszor volt hosszú éveken át fekvő beteg. Türelmesen viselte a szenvedést, és felajánlotta Megváltójának. Isten rendkívüli kegyelmekkel ajándékozta meg: látomások, elragadtatások mélyítették bensőséges kapcsolatát Jézussal. Mivel a lelkekbe látott, nagyon sokan felkeresték, sokan megtértek. Mások támadták, csalónak nevezték. A strasszburgi püspök hiteles információt akart, ezért néhány napot Niederbronnban töltött, és sokat beszélgetett vele. Így személyesen győződött meg róla, hogy Erzsébetben az Isten kegyelme működik.

Már fiatalon szeretett volna szerzetbe lépni, de szülei nem engedték. Később a püspök nem adta beleegyezését, mert nem akart lemondani a jótékony hatásról, amelyet a "Niederbroni látnok" egyházmegyéje híveire gyakorolt.

1848-tól kezdve sürgetést érzett lelkében, hogy ő maga alapítson szerzetesrendet. De ő tanulatlannak, alkalmatlannak látta magát erre a feladatra. Ekkor az Isteni Megváltó így biztatta: "Ne aggódj, ez az én művem! Éppen azért, mert tudatlan vagy, általad akarom irgalmasságomat kinyilvánítani." Ekkor Erzsébet megfogalmazta a szabályzatot, amelyet Räss püspök a kívánt változtatások után jóváhagyott. Az anyagiak teljesen hiányoztak, Erzsébet és mindenkori segítője, Reichárd plébános teljesen Isten gondviselésére bízták a tervet.

Jótevők adományai lehetővé tették egy szerény ház megtételét, és 1849. augusztus 28-án Erzsébet négy jelölttel megkezdte a szerzetesi életet, és felvette az Alfonza nevet. Alfonza anya betegsége idején megtapasztalta, mennyire magunkra vannak hagyva a szegény betegek otthonukban. Ezért az új kongregációt házi betegápolásra alapította. Gondozásba vette a szegény gyermekeket is, hogy a hitoktatást lehetővé tegye számukra, segített más rászorulókat is. Műve 1866-ban megkapta a szentszék jóváhagyását. Ekkor a tagok száma 700 volt, 83 közösségben 15 egyházmegyében működtek.

 

 

Új kongregációk


    A jóváhagyás feletti örömet beárnyékolta a würzburgi, a bécsi és a soproni házak önállósulása. Mivel az anyaház nagyon messze volt, és az utazás nagyon költséges, az illetékes püspökök függetlenné tették ezeket a közösségeket. Így új kongregációk alakultak.

Alfonza anya 1867-ben 53 éves korában elhunyt, egy héttel megelőzte Reichárd plébános atya. Művük azóta elterjedt négy kontinensen, és a nővérek mindenütt iparkodtak "a Megváltó Jézus irgalmas szeretetét sugározni.